Franky rajongói kérdések
- Melyik három dolog miatt örülsz, hogy zenész lehetsz?
- Fesztiválok, mint a mai! Nagyon sok rajongó van, a hangulat óriási, jó az idő és az embernek egyszerűen az az érzése, hogy mindenki jól szórakozik, azért mert mi ott vagyunk és ez engem mindig bátorít! Ezt totál királynak tartom. És persze a fiaim, a bandám! Nélkülük fele ennyire sem szórakoznék ilyen jól. És...ami bátorít még engem harmadikként...egyszerűen klassz a színpadon állni, úgy gondolom ez már sok ok. De még egy van, az hogy olyan sok helyre eljutunk. Ez is nagyon klassz. Szuper!
- A karriered mely pillanataira emlékszel legjobban?
- Legjobban természetesen az első fellépésünkre emlékszem. Akkoriban még Nevada Tan-ként Knustban játszottunk először együtt. Akkor persze olyan bulik, mint a "Ne fordulj el!" fesztivál Berlinben, a Brandenburgi kapunál, 100.000 ember előtt. Az is erős volt! És egyébként minden nap, amikor turnén vagyunk és sok rajongóval találkozunk egy ajándék. Emiatt nagyon klassz!
- Ha saját fesztivált szervezhetnél, kik lépnének fel rajta?
- Oh! Azt hiszem egy színes keveréket csinálnék nagyon sok bandából. Szóval mindenképp nagyon sok rock lenne, de azt hiszem sok reggae is. Úgy gondolom, hogy természetesen mi is fellépnénk, de az összes olyan együttes is, akik nagyon bejönnek, mint a Foo Fighters, Söhne Mannheims, Irie Revoltes. Ehh, ki jöhetne még? Red Hot Chilli Peppers, oh Istenem...Eric Clapton is játszhatna, olyan sok együttes van, amit szeretnék játszatni. Szuper lenne! Fel sem tudom sorolni. Ehhez szükség lenne egy videóra 2 és fél óra játékidővel. És akkor elmondanék egy listát a fesztiválomhoz. Egy ilyen király lenne.
- Úgy gondolod, hogy egy együttes üzenete változik, minél ismertebb lesz?
- Hogy változik-e? Nem gondolom! Szóval nálunk egész idő alatt az volt az üzenet, hogy valahogy megmutassuk az embereknek, na igen Forradalom! Ne engedjétek meg, h bármit megtegyenek veletek, nyissátok ki szépen a szátokat, és védjétek meg magatokat! Úgy értem, hogy nem más, mint 2 éve volt. Ugyanaz a probléma előtt áll és úgy gondolom, hogy az üzenetünk eléggé ugyanaz maradt. Fel szeretnénk rázni, meg akarjuk mondani az embereknek, hogy nem minden oké és talán jönnek még témák, de egyet sem fogunk elvetni.
- Ha a 2007-es évre gondolsz, milyen fogalmak nem hiányozhatnának nálad az összefoglalásából?
- 2007. Ez nehéz. Természetesen "Niemand Hört Dich", első album, első turné. Nehéz, mert az egész olyan izgalmas volt, az első év! Nem is tudja igazán az ember, hogy melyek voltak a negy sarokpontok. Szóval mindenképp az első albumunk. Természetesen ez volt a legnagyobb nekünk! Hogy bemész a boltba, és a saját albumod tarthatod a kezedben. Természetesen ez a legklasszabb, amid lehet.
- Képzeld el, hogy az egyik bandatag nem ér haza egy hamburgi városnézés után, hol keresnéd a többieket?
- Először is nem tudnék róla, mert egyáltalán nem lakunk együtt, de keresném...Szóval ha Timo tűnne el, akkor megkeresném az összes ázsiai csajt. Ha David, akkor a Trübger Zongoraházban keresném. Általában Jan és Juri az M-Town-ban lennének, ugyanúgy, mint Linke. Ez valójában nagyon egyszerű. Valahol, ahol zenélnek, vagy zene van.
- Mi volt a legjobb rajongói ajándék, amit valaha kaptál?
- Oh, hát természetesen a 21. születésnapomra kaptam a fanclubbomtól egy nagyon király szakácskönyvet! Idén. Amit nagyon, nagyon királynak találok, és ami otthon van nálam, de még nem volt időm főzni belőle. De már mindent megnéztem. Még egyszer nagyon köszönöm, hogy ezt a sokat beküldtétek, és ti meg ilyen szépen lamináltátok. Szóval ez igazán menő! Nagyon sok király ajándékom van, például karkötők, sok levél. Legutoljára egy óriási könyvet kaptunk, ahová beleragasztottak rajongókat a világ összes tájáról. Ez is király, de jelenleg a szakácskönyv a legjobb!
- Mi a legkorábbi emléked a zenével kapcsolatban?
- Boah, ez nehéz. szóval vannak képeim, amiken már az óvodában a konténer tetején állok, és egy bottal gitározok, azaz léggitározok. És akkor a legkorábbi emlékem. 15 évesen kezdtem "cover"-zenekarokban énekelni, elég nagyokkal és ez az első emlékem a zenével kapcsolatban. Nem tudom, 8 vagy 9 évesen, álltam az ágyon és Dire Straits-et utánoztam, vagy valami olyasmit. De úgy gondolom, hogy az első nagy, az az volt, amikor sok ember előtt énekeltem, és ez 14, 15 évesen volt.
- A zenei élet számodra inkább szórakozás vagy inkább munka?
- Mindkettő! Kezdetben természetesen egy hobbi volt, amit viszont nagyon komolyan űztem, mint mindenki, akinek van hobbija és komolyan is veszi. De természetesen...például lehet a hobbid az úszás, aztán elkezded telejesítménysportként kezelni, aztán mindenképp ki akarsz jutni az Olimpiára. Ugyanígy nem akartam Cover-zenekarokban dalokat utánozni, hanem a saját életemet akartam élni. Reggel zenével akartam kelni, és este is zenével akartam lefeküdni. És naná, hogy munka is, de nekem valójában több szórakozás. Szóval természetesen soka a stressz, meg a gond így, hogy van ez a probléma sz egykori menedzsmentünkkel, de mégis több szórakozás, mint bármi más.
AJÁNLOM AZ OLDALT
