Te hallgatsz /Du schweigst/
Látom benned nőni a szomorúságot,
A nevetésed hazudik.
Csak sejtem az okát,ami téged megbántott,
Eléggé közel vannak a könnyeid.
Nem vagyok Isten és nem láthatom a belsőd,
Amit most teszel,nem érthetem meg.
Mindenkinek az erős embert játszod,akit szeretsz,
Olyan sokat feladsz.
Te hallgatsz,
Ha mindenki más ordít,
Te nevetsz,
Habár a fájdalom megmarad,
A saját szomorú dalodat énekled,
Mert a szomorúság az,amit szeretsz.
Semmi sincs,ami elvenné a fátylat
és visszahozná a nevetésed.
A sötétség már teljesen eltakarja a szívedet,
Akkoriban még nem volt olyan világos.
Már nem tudod,hogy mi a valóságos,amikor a világot gyászolod?
Ordítottál és nevettél,
Felálltál,küzdöttél,nem gondolkodtál,
A könnyeid adtak neked erőt.
Te hallgatsz,
Ha mindenki más ordít,
Te nevetsz,
Habár a fájdalom megmarad,
A saját szomorú dalodat énekled,
Mert a szomorúság az,amit szeretsz.
Az út mindig megy tovább,
keményebbb lesz,soha nem lesz könnyebb.
Figyelj,hogy ne vessz el!!
Az akaraterőd fog vezetni,
A világ hallani fog téged,
Figyelj,hogy ne vessz el!!
Látom benned nőni a szomorúságot,
A nevetésed hazudik.
Te hallgatsz,
Ha mindenki más ordít,
Te nevetsz,
Habár a fájdalom megmarad,
A saját szomorú dalodat énekled,
Mert a szomorúság az,amit szeretsz.
Látom benned nőni a szomorúságot,
A nevetésed hazudik.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
