Érezted magad már egyedül?
Teljesen lent,a rideg mélyben és lelkileg aláfagyva
És nem tudtad hogyan és nem tudtad hová
Mindegy,milyen válaszok,nincs értelme
Az önmagadba vetett bizalmad egyre távolabb kerül tőled
Lassan,folyton,de mit tehetsz érte?
Az ember bezárja az ajtókat,már nem hisz bennük,
Ezért hibázik,saját magát öli meg.

A szüleid nem ellenkeznek veled
Mindent rosszabbul,butábban csinálnak
A gond az éhség,ami mélyen benned szunnyad
a dühös zaj és az elvérzett szívedben lassan osonva fúr
Már nem tudod tovább és mélyen magadban kiáltassz
Egy ingadozó létrán állsz,ami lassan felborul
És a csontvázad minden,ami megmarad
Kívülről erős vagy és kemény
Belül mégis az vagy,aki panaszkodik
Már nem akarok egyedül lenni
Már nem akarok a disznó lenni
Olyan egyedül érzem magam,olyan piszkosnak és kicsinek
Tele vagyok,sekélyesen megcsinálva
Leginkább meg akarok halni
Az iskolában félek a tanároktól
"Nem tudsz lefogyni?"
Kérdezik az osztálytársaim
Mind sokkal okosabb,szebb,jobb,mint én
"Nem",mondom minden egyes akalommal napról napra
Tanácsot kérek,de senki sincs,azért,hogy bátorítson
Ez elárulja,már világos
A drogok csodálatodak,amiket most kezdtem el szedni
Ennek ellenére egy rakás éjszaka
A szüleim ott voltak ekkor
Minden nap munkába mennek - nem ismernek engem!
A határidő...