Elmúlt /Vorbei/
Elfelejtettél engem
Elfelejtettél engem
Vannak napok,amikor félek
Minden színt elfelejtek,amit adtál nekem
Vannak éjjelek,amikor ébren fekszem
És az ígéretünkre gondolok,ami lassan széttörik
A kép a falon,majdnem fehér és üres
A történet,amit festettünk,már elsápad
Olyannak kéne maradnia,mint akkoriban,
de az idő túlságosan elszínezi.
Elmúlt,elmúlt az utolsó kérdés
És tudom,elmúltak a napok,
Elmúlt,találok új célokat,
Újra szabadon-Tudom,olyan sok van
A múlandóság hallgat.
Az utolsó nyár közel van
A tikaink az esőnedves napsütésre tükröződnek
Az út hazafelé kemény
Egész nyáron győzve sírtunk
(És most?)
A képet a kezemben fokozatsan festettük
A hetek felnőtté tettek minket,de
(De!)
Semmi sem volt fontosabb,
Mint a mi utolsó napunk.
Elmúlt,elmúlt az utolsó kérdés
És tudom,elmúltak a napok,
Elmúlt,találok új célokat,
Újra szabadon-Tudom,olyan sok van
A múlandóság hallgat.
És most visszagondolok,rád gondolok,
A mi nyarunkra és azt kérdezem,
hol vagy most
Milyen vagy most és hogy nevetsz,
Hogy sírsz,
Hogy alszol,
Hogy ordítassz,
Gondolsz néha az együtt eltöltött időnkre?
De,
Aztán felmerülök,levegő után kapok,és világos lesz nekem,
Elmúlt a mi időnk,
Még akkor is,ha a legjobb volt,
És hogy a szél már a követező telet hozza,
Én eltárollak téged,olyannak,amilyen voltál,
Mint a legszebb nyári nap.
Elmúlt,elmúlt az utolsó kérdés
És tudom,elmúltak a napok,
Elmúlt,találok új célokat,
Újra szabadon-Tudom,olyan sok van
A múlandóság hallgat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
