Néha látom még a fényt az alagút végén,
Néha igazából nem tudom,milyen késő van,néha azt gondolom,
Hogy tudom,ami valójában fontos,
Néha az az érzésm,hogy elfelejtem az életet,
Minden nap harcolok a gondolataimban,
Vajon mit teszek meg igazából,
Tudod,mennyit ütött az óra?
Nem tudom,
Kérdezem: Mit csináltam rosszul?
És újra kilátástalan,
Miért nem tudom abbahagyni,
A remény elmúlt,
Látlak és nézlek.

Világosabb,mint a nap,
És sötétebb,mint az éjszaka,
Egyre jobban izzadtál,
Melletted ébredtem fel,
Akkoriban soha nem gondoltam volna,
hogy a mai napon
a múlandóságunkat és az időnket fogom sajnálni.
Körben futottunk,de nem láttunk
Ketten vonszolunk
Nem tudom megérteni
Most a falat ütöm
Semmi sem tart már fogva
És minden új nap
Olyan,mint egy új teszt.

Csak egy kicsit lennél olyan,mint én,
Egy kicsi belőlem és ezt itt nem adnám,
- odanyújtanám neked a szívemet egy ezüsttálcán,
Te egyáltalán semmit sem mutatsz nekem és inkább elrejted!
És most az arcomba fúj a szél,
De nem érezlek téged,csak hallak,
EZ egy szomorú dal,kettőnkre meghatározva,
Egy egyedüli küzdelem és
És nem fogok sokáig kettős hangulatban veled énekelni,
A régi graffiti-ket mutatod az összetört falon,
EZ egy poros ég,
Végigfutok az utcán,
Nem kereslek,hogy ezen az úton megyek,
Utolért engem,
És most odalépek hozzá,
Te nem érzed,
A feszültséget bennem,
Tudomást sem vettem róla,
Azért,hogy el ne veszítselek.
Senki sem veszi a fáradtságot,
És keresi az okokat,
Csak Csak megcsonkított szavak,amik maradnak,
És süket emlékek.
Most az arcomba fúj a szél
Nem érzem őt és csak hallom,
A szomorú dal nem nekem,
És tudom,elmúlt,
És tudom,egyedül vagyok,
De ez nem lehet más.

Körben futottunk és semmit sem láttunk,
Ketten vonszolunk,nem tudom megérteni,
Most a falakat ütöm,
Már nem tart fogva semmi,
És minden új nap olyan,mint egy új teszt,
Érezted,
A feszültséget bennem,
Tudomást sem vettem róla,
Azért,hogy el ne veszítselek,
Senki sem veszi a fáradtságot,
És keresi az okokat,
Csak megcsonkított szavak,amik maradnak,
És a süket emlékek